És minden úgy tűnik, hogy nem olyan, mint amilyennek látszott, álmodott és tervezett.
Részletek: Getty Images Az első terhességem egyszerű volt és nyugodt volt. Valahol egészen a hetedik hónapig, a jóga általános csoportokban tanítottam, és a kilencedik évig gyakoroltam magam. Biztos voltam benne, hogy a szoptatást, a gyermeke nyugodt állapotát, hogy gyorsan alakuljak vissza, és így tovább, csak az utolsó telt el idegek miatt ... elég szerencsés voltam ahhoz, hogy megismerjem, mi a szülés utáni depresszió, bár nem a tervem . Sokkal később, az állapotom leírását a katerina Suratova pszichoterapeuta egyik barátjával találtam meg: "Először megvédi korábbi önmagát, érdeklődését és életmódját, elolvassa a híreket, megpróbál TV-műsorokat vagy programokat nézni, mintha ugyanaz lennék, kommunikálna a barátokkal, hogyan viszi a gyermeket veled egy kávézóban vagy egy útban. De minden soha nem lesz ugyanaz. A válság sikertelensége - vagyis az elhagyott önmegtagadás - "szülés utáni depressziónak" nevezik, amely néha az anyában, néha a gyermeken keresztül manifesztálódik (éjszakai aggodalmak, rossz élelmiszer-emésztés, betegségek és allergiák formájában). Minél előbb ez megtörténik, vagyis minél előbb lemondod a régi énedről, és eltemetsz életmódodat és gondolkodásmódodat (persze, részben, mint a gyermekkorod, a serdülőkor, az első szerelem és minden más), annál hamarabb születik az új ”. Most két gyermeke van, és biztosra veszem, hogy nincs értelme tervezni. És nagyon szeretnék segíteni a jövőbeli anyáknak, hogy ne essenek ugyanabba a csapdába. Az utóbbi időben a közeli rokonom terhes lett, és ő bizakodva mondja el, hogy mi lesz minden.
Mítoszok táplálása
Fotó: Getty Images1.„Óránként etetem a babámat. Így könnyebb lesz kiközösíteni!” „Te oldd meg először a dolgokat” – akartam mondani, de visszafogtam magam, mert senki sem szereti a tanácsokat. Egy kis nyikorgó gombóc kezd sok mindent eldönteni helyettünk. Acél idegekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy kibírja a baba 2-3 órás visítását az etetések között. Az orvosok világszerte régóta javasolják az igény szerinti etetést. Ez pedig nagyban megkönnyíti az életet, főleg ha egyedül van a gyerek. Feküdj a kanapén és nézz filmet, miközben a baba csendesen szopja a mellét.2. „Nincs keverékek! Csak szoptatás!” Ne légy ilyen kategorikus. Amikor a szülészeten voltam a második lányommal, egy újdonsült anyuka volt velem a szobában, akinek a babája állandóan sikoltozott. Nem vette a mellét, és olyan kétségbeesetten sikoltozott, hogy még azt is sikerült mondania, hogy „mama”. Makacsul nem akarta tápszerrel etetni a babát, mondván, hogy később nem fogja szoptatni. Néhányszor más vajúdó nőkkel kitoltuk enni, és több órára elaludni. Nekem is volt hasonló helyzetem a fiammal, csak lehetőség szerint tápszerre futottam. Emiatt a gyermekem vegyes tápot kapott, de ez semmilyen módon nem befolyásolta sem a közelségünket, sem az egészségét. Sőt, a szoptatási szakértők szerint a folyamat bármikor módosítható. A lényeg a türelem. Nem volt elegem belőle, bevallom.3. „Vettem már konyhai robotgépet, püréket csinálok hozzá...” Na, mondd csak, hogy csak konyhai robotgépet akartál. Nem, a baba nyugodt lehet, mint egy tank, és akkor mindenre lesz szabadidőd. Mi van, ha a gyerek nem száll le a kezéből? Kiváló bicepszeket fogsz építeni, de bolti pürével kell etetned. Én is jobban szeretek egy csendes sétát, mint a tűzhely melletti állást. És a fanatikus anyák papucsot dobjanak.
